Ma megvolt az első napom a Broadmoorban, 'the first orientation day'.
Jó hosszú nap volt, mit ne mondjak:D Reggel 6:10kor kelés, hogy még véletlenül se késsünk el, aztán 7:30ra ki a shuttle-höz, ami innen ment a Wildridgeből. Megszületett az első csoportkép a buszra várva, bár fogalmam sincs, hogy azt hogy fogom megszerezni, de majd ha meglesz felteszem ide.
Mikor megérkeztünk először is a rengeteg adminisztráción kellett túlesni, beregisztrálni magunk a rendszerbe, fényképezkedtünk az ID card-hoz, kitölteni jópár papírt... Természetesen szörnyen nézek ki a képen:D De ezzel a többség így van, szóval tök mindegy.
Aztán jött a kismillió előadás, az elején még próbáltam nagyon figyelni, utána is, de akkor már kevesebb sikerrel.. :P Az alap standardek, a Broadmoor küldetése, lényegében 50 féle képpen elmondva, hogy a legfontosabb, hogy a vendégnek mindene meglegyen, és hogy a legfontosabb az attitude. Egyébként ez itt az USA-ban tényleg nagyon fontos, ez már az itt töltött 3 nap alatt is nagyon látszik. A szolgáltatásról egész más felfogásuk van, mint nekünk Európában. De nem is csak a szolgáltatásban, hanem az emberek alap beállítottsága ilyen. Nemcsak az eladó mosolyog minden vevőre, és kíván vagy háromszor szép napot, hanem eleve úgy mennek oda az emberek már a Mekiben is a pulthoz, hogy nem azzal kezdik, hogy "két sajtburger lesz", hanem az első a "how is it going". Csak aztán, hogy mit kérnek.
Délután meg körbevezettek a Broadmooron. A felét se láttuk, de 2 órát sétáltunk... Teljesen olyan érzésem volt, mintha egy kastélyon mennék körbe idegenvezetéssel. Komolyan, legalább olyan szép, mint a Versailles... Csillárok, freskók, süppedős szőnyeg, festmények, gyönyörű kilátás minden teremből. Rengeteg kávézó meg étterem, mindegyiknek más a specialitása, más a hangulata. Van ahova csak kosztümben/kisestélyiben, öltönyben mehetnek az emberek, van amelyik olyan, mint egy angol pub, van ahol látványkonyha van... Golfpályák, teniszpályák, spa, s egy gyönyörű tó kacsákkal, hattyúkkal, kis híddal a közepén. Bár az is biztos, hogy nem tudnék magamtól mégegyszer így körbmenni:D Már a felénél elvesztettem a fonalat, hogy hol is vagyunk.
Aztán tovább folytatódtak az előadások, bár már mindenki tök fáradt volt. Végül 5 felé végre vége lett, s jöhettünk vissza a Wildridge-be. Azóta lényegében nem sok mindent csináltam, csak a skype-ig jutottam, meg most írom a blogot. Nem tudom, hogy este lesz-e még valami program, Móni bealudt nem sokkal azután hogy hazaértünk, úgyhogy most csak ülök itt a sötétben és írogatok:D Azért kényelmesebb lesz majd, ha beköltözünk a szobába. Mert most ugye még négyen lakunk egy ideig, Balázs 28-án költözik ki, ha jól emlékszem, addig itt lakunk a nappaliban. Utána meg a festés miatt kell átcuccolnunk valahova, bár azt még nem tudom, hogy hova, de majd lesz valahogy:)
Nohát akkor puszi mindenkinek.. már ha van aki olvassa amiket én itt írogatok:D Persze Rajtad kívül, Andris, te vagy az egyetlen eddig, aki kommentelt is:P Szóval nyugodtan írhatnak a többiek is:)
