Nohát megérkeztem, jó 18 órás repülés után. Egyébként furcsa, de egészen gyorsan elment az idő, nem is voltam olyan fáradt meg nyűgös a végére, mint gondoltam előtte. Bár azért nem volt annyira egyszerű a dolog, de lényeg, hogy itt vagyunk:D

Münchenbe nagyon gyorsan kiértünk, meg is lepődtem mikor szólt a kapitány, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert leszállunk. Az egyetlen gond az volt, hogy bár rövidnek tűnt az út, de mégis késtünk kicsit, úgyhogy eléggé sietni kellett az átszállással. De ott voltunk időben a kapunál, s nemsokára mentünk is Chicago felé.

Na az mondjuk egy elég hosszú út volt... 9:45 perc. Elég szűkösek voltak a helyek, úgyhogy a végén már nagyon kényelmetlen volt, de amúgy elég jó volt az út. Folyton hozták az üdítőket, a kaja is finom volt, volt egy-két egész jó film, meg sorozat amikből lehetett válogatni. Bár kissé kontaktos volt a fejhallgató, de azért nem volt rossz. Aludni mondjuk egyáltalán nem tudtam. Olyan furcsa volt, hogy hiába volt már este 10, ahelyett hogy sötétedne, folyton maradtunk a világosban:P

Utolsó átszállás Chicagoban. Na az volt a legrosszabb az egész utazásban:D Megérkeztünk a Terminal 5-re, ott kellett átvennünk a csomagokat, hogy újracsekkoljuk őket. Annyira későn jöttek a ki a bőröndjeink, hogy már azon aggódtunk, hogy nem keveredtek-e el valahol, vagy hogy egyáltalán jó futószalagnál várunk-e... Miközben ugye kellett volna mennünk átszállni, meg előtte meg biztonsági vizsgálat meg minden. Aztán meg nem tudtuk, hogy honnan fog menni a gépünk, a jegyen csak annyi volt, hogy Terminal 1 vagy 2. Persze sehol senki, nem találtunk sehol se kiírást, úgyhogy végül próba-szerencse alapon mentünk az egyikre (persze nem az volt a nyerő:P), onnan meg már eléggé izgulva át a másikra, már azon aggódtunk, hogy lekéssük a gépet... Aztán végülis hála néhány segítőkész United-osnak, sikerült becsekkolnunk, sőt még soron kívül át is engedtek az egyik ellenőrzésen:D Elvileg az a sor csak a személyzetnek volt. Jött utánunk egy pasi, aki meg ki volt kicsit akadva, hogy őt meg nem engedik át, pedig ő First Class-os :DHát így járt. Node onnantól már minden rendben volt, csak épp hullafáradt voltam. Az utolsó 2 órás repcsiutat végig is aludtam.

No egyelőre ennyi, így is elég hosszú lett:D Még lenne mit mesélni a lakásról, meg a lakótársakról, de az későbbre marad. Most megyünk Mónival kicsit felfedezni a környéket:)

Puszi mindenkinek!