The long journey

 2011.03.12. 18:22

Nohát megérkeztem, jó 18 órás repülés után. Egyébként furcsa, de egészen gyorsan elment az idő, nem is voltam olyan fáradt meg nyűgös a végére, mint gondoltam előtte. Bár azért nem volt annyira egyszerű a dolog, de lényeg, hogy itt vagyunk:D

Münchenbe nagyon gyorsan kiértünk, meg is lepődtem mikor szólt a kapitány, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert leszállunk. Az egyetlen gond az volt, hogy bár rövidnek tűnt az út, de mégis késtünk kicsit, úgyhogy eléggé sietni kellett az átszállással. De ott voltunk időben a kapunál, s nemsokára mentünk is Chicago felé.

Na az mondjuk egy elég hosszú út volt... 9:45 perc. Elég szűkösek voltak a helyek, úgyhogy a végén már nagyon kényelmetlen volt, de amúgy elég jó volt az út. Folyton hozták az üdítőket, a kaja is finom volt, volt egy-két egész jó film, meg sorozat amikből lehetett válogatni. Bár kissé kontaktos volt a fejhallgató, de azért nem volt rossz. Aludni mondjuk egyáltalán nem tudtam. Olyan furcsa volt, hogy hiába volt már este 10, ahelyett hogy sötétedne, folyton maradtunk a világosban:P

Utolsó átszállás Chicagoban. Na az volt a legrosszabb az egész utazásban:D Megérkeztünk a Terminal 5-re, ott kellett átvennünk a csomagokat, hogy újracsekkoljuk őket. Annyira későn jöttek a ki a bőröndjeink, hogy már azon aggódtunk, hogy nem keveredtek-e el valahol, vagy hogy egyáltalán jó futószalagnál várunk-e... Miközben ugye kellett volna mennünk átszállni, meg előtte meg biztonsági vizsgálat meg minden. Aztán meg nem tudtuk, hogy honnan fog menni a gépünk, a jegyen csak annyi volt, hogy Terminal 1 vagy 2. Persze sehol senki, nem találtunk sehol se kiírást, úgyhogy végül próba-szerencse alapon mentünk az egyikre (persze nem az volt a nyerő:P), onnan meg már eléggé izgulva át a másikra, már azon aggódtunk, hogy lekéssük a gépet... Aztán végülis hála néhány segítőkész United-osnak, sikerült becsekkolnunk, sőt még soron kívül át is engedtek az egyik ellenőrzésen:D Elvileg az a sor csak a személyzetnek volt. Jött utánunk egy pasi, aki meg ki volt kicsit akadva, hogy őt meg nem engedik át, pedig ő First Class-os :DHát így járt. Node onnantól már minden rendben volt, csak épp hullafáradt voltam. Az utolsó 2 órás repcsiutat végig is aludtam.

 

No egyelőre ennyi, így is elég hosszú lett:D Még lenne mit mesélni a lakásról, meg a lakótársakról, de az későbbre marad. Most megyünk Mónival kicsit felfedezni a környéket:)

Puszi mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

https://greetings-from-colorado-springs.blog.hu/api/trackback/id/tr1002733926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BraveHeart85 2011.03.13. 18:34:22

Nah várjuk a további bejegyzéseket!
Csókollak szívem :D

Learner 2011.03.16. 21:53:55

Hahó!
Itt egy öregecske nagynéni,aki életében először találkozott bloggal.Az én időmben erre szolgált az EMLÉKKÖNYV! Irtó "cuki" dolog volt, baromi nagy marhaságokat,giccses idézeteket illet beleírni.Lám-lám,hogy halad a világ! cirka 50 év alatt eljutottunk az interaktív Emlékkönyvhöz!
Izgatottan várom alegújabb bejegyzésedet!
Anikó

KisTigris 2011.03.17. 02:40:46

@Learner: De jó tudni, hogy van aki olvassa blogot:D Nekem is volt emlékkönyvem is, de azért ez sokkal tutibb, hogy Innen tudok írni, ti meg Onnan válaszolni:)

Learner 2011.03.17. 07:15:49

@KisTigris: Hahó!
Hát persze,hogy ez sokkal tutibb! Próbáltam kissé pikírt módon fogalmazni,de lehet,hogy nem ment át.Persze elég hosszú az út.
VÁROM AZ ÚJABB ÉLMÉNYBESZÁMOLÓT! Addig is millió puszi! Ja! Épp a Class FM-et hallgatom. (Csak azért írtam,hogy legyen egy kis magyar kötődés.)

Anikó
süti beállítások módosítása